2016. augusztus 14., vasárnap

Játékos fogmosás


Hogyan alakítsuk a fogmosási rituálét gyermekünkkel mosolygóssá és játékossá? Hol is kezdődik mindez? Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni és visszavezetni az alapokhoz, akkor azt írhatnám, hogy már a pocakban... Nyilván minden édesanya arra törekszik, hogy összehangolódjon babájával, de sok esetben a régi családi minták olyan erősen hatnak, hogy nem lehet őket kikerülni, és dolgozni kell magunkon.
Ha a skála két végpontját vesszük, akkor a túlzott irányítás ugyanolyan káros, mint az, amikor mindent megengedünk. Mikor szülőként túl erősen irányítunk, és a gyermeknek nem hagyunk teret, akkor ő látszólag a fogmosást fogja utálni, miközben "csak" azt nem bírja elviselni, hogy lépésről lépésre megszabjuk neki, hogyan éljen. Ha mi magunk is ilyen szülők mellett nőttünk fel, és felismerjük ezt a mintát, akkor elképzelhető az is, hogy átváltunk túl lazára, és még az alapvető határok betartatására sem leszünk képesek. Ilyenkor is úgy tűnik, hogy a fogak ápolása a mumus, miközben a gyermekünk határokért kiált.

Akkor hogyan tudjuk jól csinálni?

A babáknak kettő jól beépített programja is a segítségünkre lesz.
Egyrészt a csecsemő mindent a szájába vesz, ezen keresztül vizsgálja a világot. Használjuk is ki ezt a tulajdonságot, már a fogzás kezdetétől adjunk a kezébe olyan rágókát, ami fogkefére emlékeztet, így csillapítjuk a fogíny viszketését, és tesszük le a fogmosás alapjait.
A másik szuper program, amely minden gyermekben működik: az utánzás. Mit jelent ez a mindennapok során? Legyen babánk az ölünkben, karunkban rendszeresen a fogmosás kapcsán, lássa mit csinálunk. Hagyjuk, hogy megfogja a fogkefénket, és megmossa a fogunkat. Éljük meg viccesen együtt ezeket a rituálékat! Nevezzünk ki neki saját "fogkefét", mikor megjelennek a fogacskái. A gyerekek utánzás útján tanulnak, és a család részei szeretnének lenni, ezért örömmel fogják várni a fogmosást egy elfogadó környezetben. Az elsőként kibújó fogakat könnyedén tisztíthatjuk egy puha ruhaanyaggal is, nem muszáj ragaszkodnunk a fogkeféhez, fogkrémet ilyenkor még ne használjunk. A későbbiekben is figyeljük gyermekünk érését, és hogy mire áll készen. Nincsenek szigorú határok arra, hogy mikortól mossuk fogkefével és fogkrémmel a fogát.


Ha egy gyerkőc ennek ellenére sem mos szívesen fogat, akkor gondoljuk először végig, hol ronthattuk el? Ilyenkor jöhetnek felszínre azok a családi minták, amiket évtizedekig csinálunk úgy, hogy fel sem fogjuk, mi volt a rossz. Pár példa arra, hogy mi lehet hatással a fogmosásra:
- elvárásokkal vagyunk teli, hogyan kellene gyermekünknek fogat mosni, és nem vesszük figyelembe az érettségi szintjét
- túl laza határokat szabunk, a gyerek még 8 kört fut fogkefével a szájában
- máshol járunk gondolatban ("még mindig a fogmosással bajlódunk, pedig már megy a sorozatom, főznöm kellene... stb.")
- nem vontuk be, hogy közös rituálévá alakulhasson a fogápolás, hanem egyszemélyes kötelező nyűg lett belőle
- mi magunk sem vagyunk meggyőződve a szájhigiéné fontosságáról

A fentiek természetesen csak támpontok, számos okkal találkozunk ezen kívül is. Mindenképp hangsúlyozni kell, hogy együttműködésre törekedjünk gyermekünkkel a hosszútávú kapcsolat érdekében.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése