2017. február 12., vasárnap

Harapási rendellenességek



Visszautalva az előző cikkemre:

Sikeres fogszabályozás lelki szemszögből 

azt ígértem, hogy legközelebb a harapási rendellenességek okait tárjuk fel.
Az egészséges fogazat és harapás elárulja nekünk az egyén önmagához és a világhoz fűződő viszonyát. Stabil önértékelés és a világba vetett bizodalom esetén a szájüreg is jól fejlett, megfelelő harapási pozícióban találhatóak a fogaink és az állcsontok.

Mi a helyzet abban az esetben, ha fogaink nem a megfelelő pozícióban állnak és ebből kifolyólag nem lesz kielégítő a harapásunk?

Fizikai szinten ez annyit tesz, hogy másképp tudunk az ételből darabokat kiharapni, és azt megfelelően aprítani. Ez vonzza magával azt is, hogy a gyomornak és a beleknek több munkát kell az emésztésbe befektetni, megnehezítve, esetleg rontva a táplálék hasznosulását.

Lelki síkon megfogalmazva a harapási rendellenességek az egész élethez való hozzáállásunkat szimbolizálhatják:

  • mekkorát merek harapni az életből
  • hogyan küzdök meg a problémákkal 
  • mennyire vagyok nyitott személyiség
  • milyen az egyensúly a két oldalam között


A felső és alsó állkapocs normál esetben úgy záródik össze, hogy a felső fogak nagyjából 2 mm-rel előrébb helyezkednek el az alsóknál. Ebben az esetben a szellemi világhoz kapcsolható felső állkapocs megfelelő mértékben uralja a testi síkot kifejező alsó állkapcsot. Tehát az elme irányítja a testet.

Az első harapás azt jelenti, hogy az alsó fogak túlnyúlnak a felsőkön, bulldogra emlékeztető arcot kölcsönözve viselőjüknek. Itt már sejthetjük is a problémákhoz való hozzáállást: makacsul megragadják a konfliktushelyzetet és nem engednek.

A hátulsó harapás jóval gyakoribb jelenség. Ilyenkor zárt harapás mellett az alsó fogak jóval a felsők mögé kerülnek. Általánosságban ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú személyiség inkább szellemi síkon működik. Gyermeknél megmutathatja, hogy a testi fejlődés nem tud lépést tartani az értelmi képességekkel. Az ilyen típusú emberek nem szeretnek konfrontálódni, inkább visszahúzódnak. Ha mégis vitára kerülne sor, akkor is szegényes az eszköztáruk önvédelem terén.

A mélyharapás fizikai síkon úgy jelenik meg, hogy a felső állkapocs harapás közben részben vagy teljesen fedi az alsó állkapcsot. Ez az introvertált személyiség egyik testi jellemzője lehet. Ők nehezen nyitnak a külvilág felé, lezárják határaikat, nem engednek bepillantást belső világukba.

Ezzel szemben érthetjük meg a nyitott harapást. Ilyen esetben az alsó és felső fogsor elöl nem ér össze, nem záródnak le a határok. Ha a határok nem záródnak, akkor mások is könnyen bejöhetnek, befolyásolhatnak, akár még az irányítást is átvehetik. Az ilyen típusú ember hajlamos a másoktól való függésre, nehezen válik individuális személyiséggé.

Abban az esetben, ha a két állcsont egymástól oldalirányba csúszik el, akkor keresztharapásról beszélünk. Itt a jobb-bal oldali dominancia kérdésköréről van szó: racionális – férfias vagy érzelmi – nőies irányba vagyunk-e eltolódva.


Természetesen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a harapási rendellenességek korrekciójának úgy érdemes neki fognunk, ha a lelki síkot is rendezni kívánjuk egyben. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy a testünket érő változások pozitív hatással is lehetnek lelkünkre. Például egy olyan befelé forduló kamasz, akinek zárt a harapása, a fogazat rendezése után könnyebben lépi meg a külvilág felé nyitást. Természetesen ilyenkor nagyon megkönnyíti a folyamatot, ha a szülők is elfogadóbb nevelési stratégiát közvetítenek felé.

Dr. Rébay Domonkos

(Felhasznált irodalom: Rüdiger Dahlke - Az agresszió, mint esély)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése